Mi volt a cél, mikor megalapították a városi sportklubot?
Amíg mi vezettük a várost - 2012-ig -, egy teljesen más struktúrában képzeltük el Szatmárnémetinek a sportéletét. Mi voltunk azok, akik megalapítottuk a városi sportklubot. Sikerült elérnünk, hogy két sikeres szakosztállyal működjön a klub, női kosárlabdával és férfi kézilabdával. Ezek a csapatok, melyeket mi a nulláról indítottunk el, pár év leforgása alatt a nemzeti ligába jutottak, ezzel ismertséget és elismertséget biztosítva a városnak, úgy országos, mint nemzetközi szinten. Nagyon fontosnak tarottuk azt, és azért indítottuk el ezt a projektet, hogy a szatmáriak legyen hol minőségi sportot lássanak és úgy gondolom, ezt sikerült is elérnünk. Hetente minden mérkőzésen teltház volt, 600- 700 embert szurkolt a csapatnak.
Mi volt a legnagyobb eredménye a klubnak?
Az utolsó évre a szatmári sportklub női kosárlabdacsapatával a második számú európai kupában indultunk, amire sem azelőtt, sem azóta nem volt példa Szatmárnémeti történetében. Úgy gondolom, egy koherens politika alakult ki a mi vezetésünk alatt a sporttal kapcsolatban. Mi így képzeltük el a versenysportot, és a tömegsporttal kapcsolatban azt tartottuk a legfontosabbnak, hogy a hozzá szükséges infrastrukturát fejlesszük.
2012- ben azt mondta Marcela Papici, akkori sportért felelős USL-s alpolgármester, hogy a VSK ezentúl sokkal kevesebb pénzből, és sokkal több szakosztállyal működik majd. Mi valósult meg ebből?
Ebből annyi valósult meg, hogy sokkal több szakosztály lett. A nyitottság abban merült ki, hogy a PSD-s és PNL-s pártkatonák álláshoz jutottak, a hozzájuk tartozó érdekkörök - gondolok itt a karatéra, dzsudóra - munkához, fizetéshez, illetve eredményektől független, aránytalan támogatáshoz jutottak. Valójában ők létrehoztak 9 szakosztályt, viszont azt vettük észre az elmúlt 4 év során, hogy ebben a 9 szakosztályban több volt az edző, az adminisztrativ személyzet, mint a sportoló. Teljes mértékben lezüllesztették a sportklubot, indokolatlan költekezésbe kezdtek. Nyomaiban sem látjuk azt, mi ennek a finalitása. Egyetlen dolgot véltünk felfedezni: csak és kizárólag a saját politikai klienturájukat igyekeztek kiszolgálni.
Milyen most a helyzet?
A férfi kézilabdacsapat a másodosztályban sínylődik 2012 óta. A női kosárlabdacsapat az említett Európa-kupából oda jutott az idei évre, hogy minden mérkőzését elveszítette. A valamikori teltházak helyett jelenleg a csarnok kong az ürességtől, 20 - 30 ember lézeng a meccseken. Ugyanakkor ők ezt azzal próbálják ellensúlyozni, hogy eredményeket mutatnak fel a többi sportágban, melyek nemzeti szinten nem jegyzettek, mint például a karaté, ahol már azt sem lehet eldönteni, hogy hány világszervezet van.
A beígért kisebb költségvetésből, mi valósult meg?
A mi valamikori legmagasabb költségvetésünkhöz képest 1 millió lejjel többet költöttek a 2015-ös évben. A sportolók ebben az időben már talpmasszázsra is jártak.
Hogyan tovább, ha újra átveszik a város vezetését?
Nekünk koherens és jól kidolgozott terveink vannak. Fontos elmondani, hogy nem akarjuk megszüntetni ezeket a szakosztályokat, melyeket mások létrehoztak, viszont egy jobban átgondolt finnanszírozási rendszert szeretnénk kialakítani. Célunk, hogy ismét eredményes lehessen a VSK, hogy a csapatsportokban újra elsőosztályú csapataink legyenek, úgy férfi kézilabdában, mint női kosárlabdában. Szeretnénk, ha a szatmáriak újra élvezettel mehetnének ki meccsekre.
Melyek a tömegsportokkal kapcsolatos elképzelések?
Ezzel párhuzamosan azt is szeretnénk, ha megmaradnának a létrehozott szakosztályok, viszont egy átgondoltabb költségvetésssel. Akkora személyzettel, amire valóban szükség van. Ne az edzőket fizessük túl, hanem a sportolóknak biztosítsunk lehetőséget arra, hogy versenyezhessenek. Úgy gondoljuk, hogy az önkormányzatnak az a feladata, hogy a tehetséges gyerekek versenyeztetését biztosítsa. Ugyanakkor a tömegsporttal kapcsolatban az a véleményünk, a város feladata az lenne, hogy a tömegsporthoz szükséges infrastruktúrát biztosítsa, sportbázisokat szeretnénk létrehozni.
Konkrétan mire gondol?
El kell mondanom, jó dolog az, amit még Ilyés Gyula polgármestersége alatt kezdtünk el, hogy az iskolákban műfüves focipályákat hoztunk létre, olyan helyeken, ahol sporttermek nem voltak. Ezt szeretnénk folytatni. Az elmúlt négy évben is történtek hasonló beruházások, a gond csak az, hogy jogilag nem nagyon állják meg a helyüket azok a partnerségek, melyeket létrehoztak az önkormányzat és a magánvállalkozók között.
Hosszabbtávú elképzelésünk van a Sárerdő zöldövezetével kapcsolatban, ahol egy üdülőövezet mellett egy sportközpontot is létre tudnánk hozni. Mindemellett megoldatlan probléma az önkormányzat számára a használatban lévő, de nem megfelelő körülmények között működő sportbázisok helyzete - gondolok itt az Unio stadionra, illetve a Dinamo pályára. Az önkormányzat ezeknek először a jogi helyzetét kellene rendezze, utána pedig kicsi pénzből jó dolgokat lehetne létrehozni, edzési lehetőséget teremtve ezáltal a gyerekeinknek.